Földi mennyország. Élénk színek, illatok, csillámló tenger, hatalmas leanderbokrok és -fák. Paradicsom. Szavakkal teljességgel leírhatatlan, a fényképek is halvány próbálkozások... Ami miatt végképp felejthetetlen lett a nap: (1) bérelt robogó (2) Kék Barlangban fürdés.
Sorrentóból mentünk át Caprira a Caremarral 9,6 euro/főért, este Capriról Nápolyba kompoztunk 14,5 euro/főért. Utánanéztünk, tényleg a Caremar társaság a legolcsóbb. Reggel 9:25-kor indult a sorrentói komp, este pedig 19:50-kor hagytuk el Capri szigetét. Nagyjából 10 óránk volt, hogy felfedezzük a szigetet. Motorbérlés mellett döntöttünk - már akkor tudtuk, hogy jól, amikor megláttunk a funicolare előtt kígyózó sort, ami az embereket Capri városába viszi a kikötőből. Caprin leparkoltunk és elsétáltunk Augustus kertjéig - kihagyhatatlan. Maga a kert is gyönyörű, de a panoráma a mesésen kék tengerrel és a Faraglioni sziklákkal... Ez az, amiért mindenképpen visszamegyünk :)
Visszabaktattunk Capri központjába, onnan továbbmotoroztunk Anacapriba. Szerpentines útvonal, vigyázat! (Nem irigyeltük a turisták tömegét, akik a túlzsúfolt kisbuszokra való feljutásért könyököltek, így inkább bevállaltuk a hajtűkanyarokat:) Anacapri központjában letettük a robogót, a központból lehet felmenni a Monte Solaróra ülőlifttel 9 euro/főért (oda-vissza), nem "kötelező" program, de aki először van Caprin, szánja rá a pénzt. Én a Solaro tetején szerettem bele végérvényesen a Faraglioni látképébe. (Fura, mert korábban olvasva a fórumot, nem igazán értettem, miért lehet annyira lelkesedni három szikláért - most már tudom: annyira hozzátartozik Caprihoz, mint mákos gubához a mák:) Anacapri központjában, a Ristorante Barbarossában ebédeltünk, nem is volt eget rengetően drága: Margherita 6 euróért. Strandolni indultunk a Lido del Faróra, ez a sziget délnyugati csücskében van, a világítótoronynál. Az oda vezető út fantasztikus, a táj, a tengerpart festői, már ezért megérte eljönni. A strand sziklák között van, a víz rögtön mély, sok ember, nagyon sós víz. Pár perc fürdőzés után inkább motorunkra pattantunk, és elrobogtunk a Kék barlanghoz. Megint csak lélegzetelállító utunk volt: balról tenger, jobbról hegy, a keskeny kis utacska fölé fák, virágok borulnak az út teljes hosszában. 5 óra körül értünk oda, az utolsó csónakos bejutást még épp elcsíptük - le is gomboltak rólunk fejenként több mint 20 eurót :S Nagy átvágás az egész, tesznek egy kört, csapkodják a vizet (aminek látványa egyébként tényleg egészen egyedülálló), végül kiszálláskor várják a borravalót... Ha fél órával később érkeztünk volna, megmenthettük volna magunkat ettől a felemás, rohanós, "elturistásodott" élménytől, és csak az igazi élményt éltük volna át: fél 6 körül eltűntek a "barlangász" csónakok, a barlangot és környékét ellepték a fürdőzők. A barlang bejárata kb. 2 méter magas, aminek a felét ellepi a tenger. Félelmetes a bejáraton átcsapó hullámok látványa, de kis bátorsággal kevésbé jó úszók is könnyedén bejuthatnak, hála a sziklára erősített láncnak (no meg annak, hogy a barlangba tulajdonképpen be lehet sétálni egy kis úszás után, hiszen a száját tényleg kb. 1 méteres víz borítja csak). A barlangban egyébként csendes a víz (és nagyon mély, 20 méteres), és hihetetlen élmény a világító ultramarinkék vízben úszkálni. A fürdés egyébként tilos a barlangban, szóval mindenki kizárólag saját felelősségére tegye! (Mi nem bántuk meg, sőt.) A fürdőzés után még lenéztünk Marina Piccolára, azonban ott nem lehet parkolni, ráadásul időnk is fogytán volt, így visszavittük a motort. Még egy kicsit pancsoltunk a Marina Grande színtiszta vizében (nyakig a vízben állva tisztán láttam a lábam ujját, pedig már naplemente volt). A Capri-Nápoly kompúton végig láttuk a naplementét, az éjszakai Nápoly fogadott minket, ettünk egy hangulatos, autentikus étteremben tangoharmonika szó mellett, majd hazamentünk megpihenni. Másnap 11 körül indult a vonatunk Rómába, arról a Róma topikban (talán).
