Az első négy nap végén mindannyiszor azzal a jóleső tudattal pihentünk meg a kemping büféje előtt, hogy egy újabb tökéletes napot hagytunk magunk mögött; amit elterveztünk, véghez is vittük, mindent láttunk, amit meg akartunk nézni, és minden a legjobban alakult. Az első nem ilyen napunk az ötödik nap volt, aminek az elejére még Capuát is beterveztük. A korai indulás ellenére mégsem jött össze a capuai út, mert mint kiderült, nem létezik az a vonat, amit felírtak nekünk, buszra pedig kb. egy órán át vártunk a McDonald's-nál. 10 órakor úgy döntöttünk, már felesleges több időt erre vesztegetni, így nekiindultunk Nápolynak:
Spaccanapoli I
Utunkat most a Via Alessandro Poerión kezdtük, majd a városi bíróság épületét megkerülve a már ismerős Via dei Tribunalin folytattuk. A Via Duomót kereszteződése után jobb oldalt a Basilica Di San Paolo Maggiore, bal oldalt a San Lorenzo Maggiore áll. A Lorenzo arról (is) híres, hogy Boccaccio állítólag itt látta meg szerelmét, Fiammettát.
Ezt az angyalt a San Paolóban láttuk (plasztiklap tartja össze a szobor részeit):
A kis mellékutcában továbbhaladva a Chiesa di San Gregorio Armenót néztük meg:
Spaccanapoli II
A kis utcáról jobbra fordultunk a Via San Biagio dei Libraira (ez a Spaccanapoli egy része). A Nilo környékén, jobbra található Nápoly Szülőanyja:
A következő utcasaroknál jobbra pedig a Chiesa di San Domenico Maggiore templom tűnik fel erődszerű homlokzatával. Mielőtt a templom előtti téren ittunk volna egy kávét és egy Lemonsodát (favorit!), elmentünk a közeli Sansevero kápolnához.
FYI: A Chiesa di San Domenico Maggiore templommal szemben állva, találunk jobbról mellette egy utcát. Itt kell befelé indulni, majd az első utcánál jobbra fordulni. A kápolna mellett található a kassza, ahol szép kis summát lehúznak rólunk (úgy emlékszem, fejenként 8 euro volt a belépő), viszont nagyon megéri. Mivel nem lehetett fotózni, meggugliztam, hogy mit láttunk ott:
- a lepellel letakart Jézus szobrát
Forrás: http://www.progettomuseo.com/archivio_scuole_territorio.html
- a hálóval küzdő halász szobrát
Forrás: http://web.tiscalinet.it/InteractiveMedia/napoli.htm
- és az elfátyolozott nő szobrát
Forrás: http://www.napolibella.it/napoli-citta/museo-cappella-san-severo-di-napoli/
Spaccanapoli III
Folytattuk sétánkat a Via Benedetto Crocén (ez a Via San Biagio dei Librai folytatása, más névvel ellátva), s hamarosan a harangtoronyhoz és a Santa Chiarához értünk. Megnézni csak a múzeumot és a kerengőt tudtuk, a templom szieszta idején nincs nyitva - ez azt jelenti, hogy kb. déltől fél 5-ig nem látogatható, ellenben utána este 8-ig nyitva van. A kerengő és a múzeum bejárata a templom melletti utcából nyílik, 50 métert be kell sétálni, ahol a templom kertjét átszelve találunk egy kasszát (úgy emlékszem, 5 euro volt a belépő). A múzeumban megtudtuk, hogy a Santa Chiara teljes tetőszerkezete összeomlott a második világháborúban egy bombatalálat miatt - ez a templombelsőn is nyomot hagyott, halvány árnyéka annak, amilyen lehetett korábban. A kerengő korlátja és a belső oszlopok festett csempékkel vannak kirakva, lenyűgöző:
,
A kerengő és a múzeum megtekintése után a Szűz Mária-oszlopot körülzáró tér egyik pizzériájában Margheritáztunk, igencsak finom volt (bár No.1 nem lehetett).
Ebéd után az Archeológiai Múzeumba igyekeztünk. A Via B. Crocét a harangtoronynál keresztező Via San Sebastianón indultunk el (balra, ha a Szűz Mária-oszlop és a Gesú Nuovo a hátunk mögött van), ilyen teret találtunk a második utcánál jobbra:
Archeológiai Múzeum
A Múzeumban kb. 3 órát töltöttünk el. Kellemetlen, hogy a tárlatainak jó része zárva volt - a mozaikokat (a Nagy Sándor-csata eredetije) és a tiltott gyűjteményt (Pompei 18 éven felülieknek való emlékei) különösen sajnáltuk.
Amit tudni kell a Múzeumról, hogy néhány kiállításra (pl. a pompeii freskókhoz) be kell jegyeztetni magunkat, de ez rém egyszerű, hiszen azt a kassza melletti pultnál lehet megtenni. Mi fél 3 körül értünk a Múzeumba, a 3 órai vezetésre nem, csak a fél 5-ösre kaptunk időpontot. Ez egyáltalán nem jelentett problémát, hiszen addig megnéztük a Farnese-gyűjtemény fantasztikus szobrait (a vatikáni gyűjteményekkel vetekszik!!)
(gondolom, ez ismerős:)
és a Pompeiből "átmentett" dísz- és használati tárgyakat:
Nagyjából ennyiben ki is merültek a látogatható kiállítások, de épp kitöltöttük így az időt, fél 5-kor beengedtek minket a freskókat megnézni.
Vissza Spaccanapolira, vacsora a San't Elmónál
A Múzeum után visszamentünk a Santa Chiarához, ami kívülről monumentális, belülről viszont sokkal kisebbnek mutatja magát. Ami abszolút meghökkentő élmény volt, az a vele szemben álló Gesu Nuovo templom, aminek homlokzata semmi izgalmasat nem sejtet, belépve azonban eláll az ember lélegzete.
Ezt követően elindultunk lefelé a Spaccanapolin - nagyjából ez volt a harmadik alkalom, hogy erre vitt utunk. Megnéztük még egyszer a betlehemeseket (megbeszéltük, hogy a teljes betlehemet itt beszerezni nem olcsó mulatság - a kisebb figurák is 20-30 eurót kóstáltak), képeslapot és hűtőmágnest vettünk, majd a del Presidentében (ami arról híres, hogy Clinton itt evett egyszer, maga a pizza felejthető) vettünk elvitelre két pizzát, amit végigcipeltünk a Spaccanapolin, egészen a montesantói funicolaréig, ami felvitt minket Nápoly új (sokadik) arcához, a Vomeróra, és pizzáinkat a San't Elmo falai előtt, az esti várossal a lábunk alatt ettük meg.
