Szállás

Hotel Ivanhoe, Via De' Ciancaleoni 49

Rómába 13-án délután 2-kor érkeztünk, és 16-án este 10-kor indult haza a gépünk, nem sokkal több, mint 3 napunk volt a város felfedezésére. Mivel ezt az út megtervezésekor tudtuk, mindenképpen olyan szállást kerestünk, ahonnan minden fontosabb látnivaló elérhető közelségben van - így esett a választás Róma Rione Monti kerületére. A hoteleket böngészve igen kedvező ajánlatot találtunk a booking.com-on: a Hotel Ivanhoe franciaágyas szobája 3 éjszakára 213 euro volt kettőnknek, azaz 35,5 euro/fő/éj. A térkép önmagáért beszél:

A léptéket érdemes jól megnézni a bal alsó sarokban - a piros körrel megjelölt Colosseum, Trevi-kút és a Termini pályaudvar is 1 km-en belül található!

A szállást a jó elhelyezkedése mellett tisztaságáért és a segítőkész recepciósok miatt is csak ajánlani tudom. Egyetlen hátránya - amit messzemenőkig kompenzálnak előnyei - a kis zuhanyfülke: én még épp elfértem (bár hajmosáskor a könyökömnek sehol sem volt hely), de útitársam csak úgy tudott zuhanyozni, ha nem húzta el a kabin ajtaját.

Mindemellett nagyon szép környéken, kellemes utcában van a hotel, ilyen kívülről:

Nemrégiben volt kívül-belül felújítva a hotel - legalábbis a honlapon fellelhető képek óta a bútorzat ki lett cserélve, és az épület kívül is változásokat mutat.

A recepción nagyon segítőkészek voltak, a szobákat naponta takarították, kellemes volt a légkondicionáló, és a hely lehetőséget adott arra, hogy késő éjszakába nyúlóan járjuk a várost/költsük el vacsoránkat.

RomaPass

Bár mi kényelmes sétával elértük a "kötelezők" jó részét, így a RomaPass által biztosított ingyenes tömegközlekedést nem annyira használtuk ki (azt hiszem, háromszor utaztunk - ez 3 euro lett volna összesen), ellenben a Colosseum-Forum és az Angyalvár belépők nagyjából visszahozták az árát.  

A RomaPass 25 euro, mi a Terminiben vettük a turistainfónál, és 3 napig érvényes. Ezalatt a tulajdonosa ingyen utazhat Róma tömegközlekedésén és az első két múzeumba ingyen, soron kívül mehet be, a többibe pedig kedvezményesen. A Colosseum nem olcsó mulatság (azt hiszem, 13 euro a belépőjegy), ráadásul hatalmas a sor - a RomaPass-szal 5 percbe sem telt a bejutás. Az Angyalvár belépődíja is elég húzós, talán 9 euro a teljes árú jegy.

Online jegy a Vatikánba

Mindenképpen ajánlott az utazás előtt gondoskodni erről, noha 4 euróval többet kóstál így a jegy. Félelmetes, hogy milyen sor kígyózik a Vatikáni Múzeumoknál (sokkkkkkal hosszabb, mint a Colosseumnál). Még itthon neten megvettük a jegyeket itt. Reggel 8-ra szólt a jegyünk, akkor már több tucatnyi turistacsoport ácsorgott a bejáratnál. Summáztuk, hogy jól csináltuk :)

Egyébként a jegy névre szóló, és még itthon ki kell nyomtatni, az azon lévő kódot olvassák le, ennek ellenében adják át a tényleges belépőt.

És még valami: ki korán kel, aranyat lel, azaz ha élvezni akarja az ember a Vatikáni Múzeumok gyűjteményét, a Sixtus-kápolnát és a Raffaello-termeket, érdemes a reggel 8 órát választani belépésre, mert 10 óra után elviselhetetlen bent a tömeg, nem lehet szemlélődni, nem lehet megállni, mert sodor a tömeg; van, amit az ember egyszerűen észre sem vesz vagy egyáltalán nem is lát a hömpölygő emberektől.

A Sixtus-kápolna egyébként csodálatos, 1 óra hosszáig bámultuk a mennyezetét.

National Geographic-útikönyv

Könyvesboltokban beszerezhető, mi 3500 Ft-ért vettük, de ennél jóval többet ér. Ha az ember Rómába megy, kötelező :)

(Csak azt sajnáltam, hogy Nápolyról nem született ilyen.)

Legeslegfinomabb fagyi

Giolitti

Via degli Uffici del Vicario, 40

Mindenképpen látni kell és megkóstolni.

Második legfinomabb fagyi

Ha a Trevi-kútnál járunk, érdemes megkóstolni a kúttól balra elhelyezkedő gelateria panna cotta fagyiját. Micsoda ízélmény - persze szigorúan a Giolitti után :) 

Legjobb pizza*

*Sajnos a da Michele felújítás miatt zárva volt, a felmérés eredményében a "nagyágyú" kényszerű kihagyása okozta torzításokért felelősséget nem vállalunk :)

Campania legjobb pizzáját Nápolyban, a Fortuna pizzériában ettük: a pályaudvarral szemben, a Piazza Garibaldi túloldalán van egy szobor (Garibaldié), amögött egy utca, annak jobb oldalán található (a sarkon van egy pizzéria, amellett kell elmenni, és kb. 20 méterre van a Fortuna). Egy kis segítség:

 A Margheritájukat mindenképp meg kell kóstolni (3 euro - elvitelre 1,5), így sütik:

Szállás

Pompei, Camping Zeus

A szállásunk Pompeiben volt, áldásos helyen: a Nápolyt Sorrentóval összekötő Circumvesuviana Pompei Scavi megállójától 20 méterre, az ősi Pompei bejáratától 50 méterre van a Camping Zeus bejárata. Mi sátoroztunk, viszont vannak kőházakban szobák - bárkinek, aki nem irtózik a kemping szó hallatán, meleg szívvel ajánlom. Olcsó (9 euro/fő/éj, ha kétszemélyes sátorral megy az ember), tiszta, biztonságos, korrektek és segítőkészek a portán, nagyon jó az elhelyezkedése. Egy fekete pontot kap csak a kemping: szúnyogok nincsenek, ám hangyák vannak sajnos - bár mi a hat ott töltött éjszakát túléltük hangyacsípés nélkül.

Itt elérhetők az aktuális árak: http://www.campingzeus.it/index.asp?area=reception&sezione=listino Mi 18 eurót fizettünk kettőnkre éjszakánként: 2 Adulto 2x6=12 EUR + 1 Tenda piccola 6 EUR.

A szomszédunk egy narancs- és egy citromfa volt, nem messze leanderbokor fehérlett :)

Minden reggel megittunk egy teát és egy café lattét a kemping büféjében, a kettő együtt 4 eurót kóstált. Nagyon finom, frissen sütött croissant-t lehet kapni 1 euróért.

A büfének van terasza, minden este ücsörögtünk kicsit ott (bár akkor a büfé már zárva volt, csak mi ketten voltunk, és élveztük a csendet, nyugalmat).

A büfé:

 A Camping Zeus bejárata:

Artecard

Ha Campania az úticél, és nem autó a közlekedési eszköz, akkor mindenképpen érdemes kiváltani a 3 napos "tutta la regione" Artecardot, ugyanis ez a kártya biztosítja az ingyenes tömegközlekedést Nápolyban és egész Campaniában (igen, az Amalfi-parton is, meg Sorrentóban - Capri viszont nincs benne). A kártyát többek között a Garibaldin, a központi pályaudvar épületében lehet megvenni.

A vágányokkal szemben állva, a váróteremben jobbra fordulva az egyik oldalon vasúti információ stb., a másik oldalon pedig boltok vannak - ennek a sornak a végén van a kártyát árusító turistainformáció. Itt lehet Nápoly térképet kérni, ami mindenképpen ajánlatos, ha barangolunk a városban.

A kártya 25 év felett 27 euro, 25 év alatt 20 euro (card giovani). Előbbi az első két helyre ingyenes belépést, míg a többi múzeumban egyéb kedvezményt (jellemzően félárú jegyet) biztosít. Az ifjúsági, 20 eurós változatával az összes múzeumot ingyen látogathatjuk. Az egyházi intézmények nagy részére egyik sem érvényes, viszont van, ahol kedvezményt kapunk, ha felmutatjuk, úgyhogy érdemes mindenütt rákérdezni. (A templomok egyébként a Sansevero kivételével ingyenesek, csak a kertek, egyházi múzeumok fizetősek, pl. a Santa Chiara kerengője.)

Érdemes Pompeiben kezdeni, azzal önmagában megtérül a "felnőtt" kártya árának majdnem fele. Capodimonte és az Archeológiai Múzeum is a drágább helyek közé sorolandó.

A közlekedés a 3 napos kártyával ingyenes (vigyázat, a 7 napossal viszont NEM!), amivel további eurókat takaríthatunk meg. (Pompei-Nápoly útvonalon a Circum-jegy 2,5 euro körül van.) 

Tömegközlekedés

A Circumvesuviana összeköti Nápolyt Sorrentóval, érintve Pompeit. Pompeiből fél óra Nápoly az egyik irányba, fél óra Sorrento a másikba. A vonatok kb. félóránként járnak, az utolsó Nápolyból 22:44-kor, Sorrentóból 22:50-kor indul. Innen lehet pdf formátumú menetrendet letölteni: http://www.vesuviana.it/web/en/infostazione (ki kell választani az indulási állomást - mi letöltöttük a sorrentóit, a Piazza Garibaldiról induló vonatokat és a Pompei Scavi megállótól indulókat, tökéletesen elég is volt)

Nagyon meg voltunk vele elégedve, igencsak megkönnyítette az életünket, főleg, hogy a kempingünk annyira közel volt a pompei megállóhoz.

Nápolyt érdemes két lábon baktatva megismerni, ám ha valakinek muszáj használnia a tömegközlekedést, mindenképpen a föld felettit válassza - a metró teljesen más, mint ami az embernek a szó hallatán beugrik: kihalt állomások, rémesen hosszú várakozás egy-egy járatra, nehézkes és lassú szerelvények...   

Szeretem Nápolyban, hogy...

...nem turista vagyok, a városban járok-kelek, az életérzés körbevesz.

...rengeteg arca van, és mind egymás mellett él.

...nincsenek hajléktalanok, kéregetők. Vannak viszont utcai árusok töméntelen mennyiségben - ők így élnek meg.

...ott magaslik a Vezúv - pazar a tengerparti panorámája.

...olyan finom a pizza.

...kaotikus a közlekedés, mégis nagyon vigyáznak a sofőrök egymásra és az úttesten össze-vissza bóklászó gyalogosokra.

...12 euróból megvacsoráztunk ketten, sörrel, üdítővel.

...a helyiek mentalitása magával ragadja az embert - ott valahogy minden olyan egyszerűnek és magától értetődőnek tűnik.

...nincs büdös. Sem az aluljárókban, sem a keskeny sikátorokban.

Nem szeretem Nápolyban, hogy...

...a metró tulajdonképpen föld alatti vasútvonal, ennek megfelelően elég ritkán közlekedik.

...pad és kuka alig található a köztereken, múzeumok, műemlékek közelében.

...a múzeumokban alig van angol felirat, pedig kíváncsi lettem volna a háttérinfókra.

...ott kellett hagyni :(

Szeretem Rómában, hogy...

...a Via dei Fori Imperialin végigsétálva balról-jobbról történelem vesz körül.

...isteni fagyit ehetek naponta háromszor :)

...a szupermarketben friss, kimérős olivabogyót találok és ezerféle Barilla tésztát.

...minden sarkon ivókút várja a szomjas vándort selymesen lágy vízzel.

...a belváros nagy részében macskakő borítja az utcákat. 

Nem szeretem Rómában, hogy...

...nagyon elturistásodott, steril belvárosa van, mindenütt csak turistákkal vagy turistákat kiszolgáló helyiekkel találkozni.

...minden templom és turistalátványosság közelében ugyanolyan büfékocsi áll (mintha valami franchise lenne), Pringles chipset, szendvicset, fagyit és különböző szuveníreket kínálgatva. Brrrr.

...sok a kéregető és büdösek a kisebb zugok, aluljárók.

Nápoly

• San't Elmo (csak kívülről sikerült megszemlélni)
• végigmenni még egyszer a Spaccanapolin és a tengerparti sétányon
• megnézni az akváriumot a Villa Comunaléban

Capri szigete

• Axel Munthe villája
• San Michele templom padlója
• lesétálni a via Kruppon és megmártózni a Marina Piccolán
• fürödni a Marina Grandén
• felmászni a Villa Jovishoz

Amalfi-part

• végigmotorozni Sorrentóból Amalfiig
• időzni Praianóban és a többi út menti faluban
• egy éjszakát ott tölteni

Földi mennyország. Élénk színek, illatok, csillámló tenger, hatalmas leanderbokrok és -fák. Paradicsom. Szavakkal teljességgel leírhatatlan, a fényképek is halvány próbálkozások... Ami miatt végképp felejthetetlen lett a nap: (1) bérelt robogó (2) Kék Barlangban fürdés.

Sorrentóból mentünk át Caprira a Caremarral 9,6 euro/főért, este Capriról Nápolyba kompoztunk 14,5 euro/főért. Utánanéztünk, tényleg a Caremar társaság a legolcsóbb. Reggel 9:25-kor indult a sorrentói komp, este pedig 19:50-kor hagytuk el Capri szigetét. Nagyjából 10 óránk volt, hogy felfedezzük a szigetet. Motorbérlés mellett döntöttünk - már akkor tudtuk, hogy jól, amikor megláttunk a funicolare előtt kígyózó sort, ami az embereket Capri városába viszi a kikötőből. Caprin leparkoltunk és elsétáltunk Augustus kertjéig - kihagyhatatlan. Maga a kert is gyönyörű, de a panoráma a mesésen kék tengerrel és a Faraglioni sziklákkal... Ez az, amiért mindenképpen visszamegyünk :)

Visszabaktattunk Capri központjába, onnan továbbmotoroztunk Anacapriba. Szerpentines útvonal, vigyázat! (Nem irigyeltük a turisták tömegét, akik a túlzsúfolt kisbuszokra való feljutásért könyököltek, így inkább bevállaltuk a hajtűkanyarokat:) Anacapri központjában letettük a robogót, a központból lehet felmenni a Monte Solaróra ülőlifttel 9 euro/főért (oda-vissza), nem "kötelező" program, de aki először van Caprin, szánja rá a pénzt. Én a Solaro tetején szerettem bele végérvényesen a Faraglioni látképébe. (Fura, mert korábban olvasva a fórumot, nem igazán értettem, miért lehet annyira lelkesedni három szikláért - most már tudom: annyira hozzátartozik Caprihoz, mint mákos gubához a mák:) Anacapri központjában, a Ristorante Barbarossában ebédeltünk, nem is volt eget rengetően drága: Margherita 6 euróért. Strandolni indultunk a Lido del Faróra, ez a sziget délnyugati csücskében van, a világítótoronynál. Az oda vezető út fantasztikus, a táj, a tengerpart festői, már ezért megérte eljönni. A strand sziklák között van, a víz rögtön mély, sok ember, nagyon sós víz. Pár perc fürdőzés után inkább motorunkra pattantunk, és elrobogtunk a Kék barlanghoz. Megint csak lélegzetelállító utunk volt: balról tenger, jobbról hegy, a keskeny kis utacska fölé fák, virágok borulnak az út teljes hosszában. 5 óra körül értünk oda, az utolsó csónakos bejutást még épp elcsíptük - le is gomboltak rólunk fejenként több mint 20 eurót :S Nagy átvágás az egész, tesznek egy kört, csapkodják a vizet (aminek látványa egyébként tényleg egészen egyedülálló), végül kiszálláskor várják a borravalót... Ha fél órával később érkeztünk volna, megmenthettük volna magunkat ettől a felemás, rohanós, "elturistásodott" élménytől, és csak az igazi élményt éltük volna át: fél 6 körül eltűntek a "barlangász" csónakok, a barlangot és környékét ellepték a fürdőzők. A barlang bejárata kb. 2 méter magas, aminek a felét ellepi a tenger. Félelmetes a bejáraton átcsapó hullámok látványa, de kis bátorsággal kevésbé jó úszók is könnyedén bejuthatnak, hála a sziklára erősített láncnak (no meg annak, hogy a barlangba tulajdonképpen be lehet sétálni egy kis úszás után, hiszen a száját tényleg kb. 1 méteres víz borítja csak). A barlangban egyébként csendes a víz (és nagyon mély, 20 méteres), és hihetetlen élmény a világító ultramarinkék vízben úszkálni. A fürdés egyébként tilos a barlangban, szóval mindenki kizárólag saját felelősségére tegye! (Mi nem bántuk meg, sőt.) A fürdőzés után még lenéztünk Marina Piccolára, azonban ott nem lehet parkolni, ráadásul időnk is fogytán volt, így visszavittük a motort. Még egy kicsit pancsoltunk a Marina Grande színtiszta vizében (nyakig a vízben állva tisztán láttam a lábam ujját, pedig már naplemente volt). A Capri-Nápoly kompúton végig láttuk a naplementét, az éjszakai Nápoly fogadott minket, ettünk egy hangulatos, autentikus étteremben tangoharmonika szó mellett, majd hazamentünk megpihenni. Másnap 11 körül indult a vonatunk Rómába, arról a Róma topikban (talán).

A várva várt nap... Korán keltünk, 1,5-2 óra alatt megnéztük Sorrentót (kövezzenek meg: nekünk elég is volt ennyi - nagyon "elturistásodott", folyamatosan hömpölyög a bámészkodó embertömeg), amit örülünk, hogy nem hagytunk ki: (1) a Villa Comunale és az onnan nyíló kilátás a tengerpartra (2) a szomszédos kis kolostor kerengője. A déli busszal mentünk Positanóba (a busz közvetlenül a Circum állomásánál van), ijesztő volt. Fél óra tömény halálfélelem. Mikor megláttuk Positanót, úgy döntöttünk, megérte :) Lesétáltunk a kis utcácskákon, a szabadstrand nagyon jó volt, másfél óra pancsolás után a Positano-Amalfi szakaszt tengeren tettük meg, kiküszöbölendő további 20 km-nyi halálfélelmet. A hajóút 6 euro/fő volt, és nagyon megérte, mindenkinek őszintén ajánlom. Csoda az Amalfi-part, kicsit eltávolodva tőle, a tengerről nézni pedig felejthetetlen... Amalfi nagyon kedves hely, két dolgot emelnék ki: (1) sorbet - a főutcán befelé indulva balra első vagy második kis sikátor felfelé. Nem lehet eltéveszteni, napsárga párnás pad van a ház fala mellett. (2) Ha a kikötővel szemben állunk, balra az út mentén a tenger fölé magasodik egy bástya. Oda sétáljunk el: Amalfi és az Amalfin túli part is lélegzetállító onnan - ott áll egyébként egy szálló, amely (talán) Szent Ferenc kolostora volt (jó hely, nem mondom:) Amalfiból estefelé óránként megy busz Sorrentóba 10-ig, mi a 8 órásit választottuk.

Amalfiban itt ettünk bivalymozzarellás Margheritát: http://www.locandadelmarinaio.it/default.asp?l=2

Meglepetésünkre az Amalfi-Positano szakasz egyáltalán nem volt félelmetes, mert szinte minden bokornál megálltunk, Positanótól pedig nem láttunk semmit az éj leple alatt (jobb is volt így). Sorrentóban pizzavacsoráztunk: a Circumtól lefelé balra az első utca (ez a főutca, ami a Piazza Tassóra visz), bal oldalon rögtön a saroktól nem messze egy kis pizzéria, elvitelre lehet kérni pizzát - egy Margherita 3,5 euro volt, és a nápolyi első helyest szorosan követi. Lemonsodával és sörrel mennyei volt :)

Strandolni a három hely közül mindenképpen Positanóban érdemes, tényleg jó a szabadstrandja, csak a tengeri cipőt ne hagyjuk otthon!

3. nap - Caserta, Capodimonte

A 3. nap a Bourbon-kastélyok jegyében telt: kiutaztunk Casertára, amit Versailles túlszárnyalására építettek - méretben mindenképpen sikerült. A belső tér ízléses kialakítása meglepő, hihetetlen színharmónia minden szobában, fantasztikus mennyezetfreskók - megéri ide kirándulni. A hátsó kertben 3 km hosszú vízlépcső/szökőkút/vízesésrendszer gyönyörű szobrokkal, szoborcsoportokkal.

Nápolyból fél 10-kor indult busz a pályaudvar melletti McDonald's elől, fél óra volt az út Casertáig (buszsofőrnek fermata, Reggia, ferrovia kulcsszavakkal tudtuk elmagyarázni, hol akarunk leszállni). Visszafelé vonattal mentünk, 5 óra körül értünk Nápolyba. Még belefért a Capodimonte, a Bourbonok vadászkastélya, este bolyongás Spaccanapoliban - nagggyon autentikus -, a pályaudvar közelében lévő étteremben pizza - kevésbé autentikus -, utolsó Circummal haza. A kemping teraszán még egy kis ücsörgés, a nap levezetése - megint tökéletes volt..

Olvastam a fórumon, hogy Pompei+Vezúv egy nap teljesíthetetlen. Nekünk nem :) A kemping portáján lehetett jegyet venni a Busvia del Vesuvio magántársaság buszaira 18,5 euróért. Ha EAVBusszal megyünk fel, az 10 euro, fent a belépő 6,5 euro, így 2 euróval fizettünk többet (beszéltek idegenvezetésről, hát az nem volt, de nem is volt rá szükség). Amiért ajánlom: reggel fél 10-kor indult az első busz a kemping bejáratától (előtte kényelmesen megittuk a reggeli kávénkat a kemping büféjében), nagyon gördülékeny volt a szervezés: át kellett szállni a település határában abszolút biztonságos katonai autókba, amelyek a Vezúv - nem annyira vészes - szerpentinjein szállították a csoportot. Fél 11-re felértünk 1000 méterhez, ott táblára írva, hogy délben itt találkozó, visznek minket lefelé. Mi lekéstük - semmi gond, általában félóránként fordulnak, így a következő járatuk minden probléma nélkül levitt minket a hegyről 12:30-kor. Egy kis praktikus infó: a kürtőig tartó maradék 200 méternyi magasságot kavicsos sétaúton kell megtenni - a városjáró sarum csúnyán megjárta, sportcipő/vászoncipő kötelező! 

Vezúv-túránk fél 2-kor ért véget a kemping bejáratánál. Onnan átsétáltunk a pompei romok bejáratához (közben nem túl jó Margherita 6 euróért :S), 2-től este 8-ig a régi várost jártuk, a neves házak kb. 80%-át láttuk, itt-ott belefeledkezve a részletekbe, ücsörögve a "zebraköveken". Este Sorrentóba mentünk pizzázni - a nyaralás leggyászosabb vacsoráját költöttük el - szerfelett lassú kiszolgálás, borzasztó pizza, pedig "puccos" hely volt...

Tanulság1: ha korán kezdjük a napot, és a Vezúvval indítunk, belefér egy napba a Vezúv és Pompei, ráadásul úgy, hogy rohanni sem kell, minden érdekes dolgon el lehet ámulni, belefér az időbe.

Tanulság2: ha valami autentikusat akarsz, ne a drága, előkelőnek tűnő helyet válaszd.

Az első négy nap végén mindannyiszor azzal a jóleső tudattal pihentünk meg a kemping büféje előtt, hogy egy újabb tökéletes napot hagytunk magunk mögött; amit elterveztünk, véghez is vittük, mindent láttunk, amit meg akartunk nézni, és minden a legjobban alakult. Az első nem ilyen napunk az ötödik nap volt, aminek az elejére még Capuát is beterveztük. A korai indulás ellenére mégsem jött össze a capuai út, mert mint kiderült, nem létezik az a vonat, amit felírtak nekünk, buszra pedig kb. egy órán át vártunk a McDonald's-nál. 10 órakor úgy döntöttünk, már felesleges több időt erre vesztegetni, így nekiindultunk Nápolynak:

Spaccanapoli I

Utunkat most a Via Alessandro Poerión kezdtük, majd a városi bíróság épületét megkerülve a már ismerős Via dei Tribunalin folytattuk. A Via Duomót kereszteződése után jobb oldalt a Basilica Di San Paolo Maggiore, bal oldalt a San Lorenzo Maggiore áll. A Lorenzo arról (is) híres, hogy Boccaccio állítólag itt látta meg szerelmét, Fiammettát.

Ezt az angyalt a San Paolóban láttuk (plasztiklap tartja össze a szobor részeit):

A kis mellékutcában továbbhaladva a Chiesa di San Gregorio Armenót néztük meg:

Spaccanapoli II

A kis utcáról jobbra fordultunk a Via San Biagio dei Libraira (ez a Spaccanapoli egy része). A Nilo környékén, jobbra található Nápoly Szülőanyja:

A következő utcasaroknál jobbra pedig a Chiesa di San Domenico Maggiore templom tűnik fel erődszerű homlokzatával. Mielőtt a templom előtti téren ittunk volna egy kávét és egy Lemonsodát (favorit!), elmentünk a közeli Sansevero kápolnához.

FYI: A Chiesa di San Domenico Maggiore templommal szemben állva, találunk jobbról mellette egy utcát. Itt kell befelé indulni, majd az első utcánál jobbra fordulni. A kápolna mellett található a kassza, ahol szép kis summát lehúznak rólunk (úgy emlékszem, fejenként 8 euro volt a belépő), viszont nagyon megéri. Mivel nem lehetett fotózni, meggugliztam, hogy mit láttunk ott:

- a lepellel letakart Jézus szobrát

Forrás: http://www.progettomuseo.com/archivio_scuole_territorio.html

- a hálóval küzdő halász szobrát

 Forrás: http://web.tiscalinet.it/InteractiveMedia/napoli.htm

- és az elfátyolozott nő szobrát

Forrás: http://www.napolibella.it/napoli-citta/museo-cappella-san-severo-di-napoli/

Spaccanapoli III

Folytattuk sétánkat a Via Benedetto Crocén (ez a Via San Biagio dei Librai folytatása, más névvel ellátva), s hamarosan a harangtoronyhoz és a Santa Chiarához értünk. Megnézni csak a múzeumot és a kerengőt tudtuk, a templom szieszta idején nincs nyitva - ez azt jelenti, hogy kb. déltől fél 5-ig nem látogatható, ellenben utána este 8-ig nyitva van. A kerengő és a múzeum bejárata a templom melletti utcából nyílik, 50 métert be kell sétálni, ahol a templom kertjét átszelve találunk egy kasszát (úgy emlékszem, 5 euro volt a belépő). A múzeumban megtudtuk, hogy a Santa Chiara teljes tetőszerkezete összeomlott a második világháborúban egy bombatalálat miatt - ez a templombelsőn is nyomot hagyott, halvány árnyéka annak, amilyen lehetett korábban. A kerengő korlátja és a belső oszlopok festett csempékkel vannak kirakva, lenyűgöző:

,

A kerengő és a múzeum megtekintése után a Szűz Mária-oszlopot körülzáró tér egyik pizzériájában Margheritáztunk, igencsak finom volt (bár No.1 nem lehetett).

Ebéd után az Archeológiai Múzeumba igyekeztünk. A Via B. Crocét a harangtoronynál keresztező Via San Sebastianón indultunk el (balra, ha a Szűz Mária-oszlop és a Gesú Nuovo a hátunk mögött van), ilyen teret találtunk a második utcánál jobbra:

Archeológiai Múzeum

A Múzeumban kb. 3 órát töltöttünk el. Kellemetlen, hogy a tárlatainak jó része zárva volt - a mozaikokat (a Nagy Sándor-csata eredetije) és a tiltott gyűjteményt (Pompei 18 éven felülieknek való emlékei) különösen sajnáltuk.

Amit tudni kell a Múzeumról, hogy néhány kiállításra (pl. a pompeii freskókhoz) be kell jegyeztetni magunkat, de ez rém egyszerű, hiszen azt a kassza melletti pultnál lehet megtenni. Mi fél 3 körül értünk a Múzeumba, a 3 órai vezetésre nem, csak a fél 5-ösre kaptunk időpontot. Ez egyáltalán nem jelentett problémát, hiszen addig megnéztük a Farnese-gyűjtemény fantasztikus szobrait (a vatikáni gyűjteményekkel vetekszik!!)

(gondolom, ez ismerős:)

és a Pompeiből "átmentett"  dísz- és használati tárgyakat:

Nagyjából ennyiben ki is merültek a látogatható kiállítások, de épp kitöltöttük így az időt, fél 5-kor beengedtek minket a freskókat megnézni.

Vissza Spaccanapolira, vacsora a San't Elmónál

 A Múzeum után visszamentünk a Santa Chiarához, ami kívülről monumentális, belülről viszont sokkal kisebbnek mutatja magát. Ami abszolút meghökkentő élmény volt, az a vele szemben álló Gesu Nuovo templom, aminek homlokzata semmi izgalmasat nem sejtet, belépve azonban eláll az ember lélegzete.

Ezt követően elindultunk lefelé a Spaccanapolin - nagyjából ez volt a harmadik alkalom, hogy erre vitt utunk. Megnéztük még egyszer a betlehemeseket (megbeszéltük, hogy a teljes betlehemet itt beszerezni nem olcsó mulatság - a kisebb figurák is 20-30 eurót kóstáltak), képeslapot és hűtőmágnest vettünk, majd a del Presidentében (ami arról híres, hogy Clinton itt evett egyszer, maga a pizza felejthető) vettünk elvitelre két pizzát, amit végigcipeltünk a Spaccanapolin, egészen a montesantói funicolaréig, ami felvitt minket Nápoly új (sokadik) arcához, a Vomeróra, és pizzáinkat a San't Elmo falai előtt, az esti várossal a lábunk alatt ettük meg.

Kora reggel érkezett a gépünk Nápoly repterére, onnan Alibusszal mentünk a Piazza Garibaldira (3 euro/fő). Ez egy hatalmas tér, felújítási munkálatokkal, rengeteg bazárossal, keresztbe-kasul vezető autósokkal és össze-vissza járkáló gyalogosokkal. A tér egyik végében a Stazione Centrale, azaz a központi pályaudvar található. Itt letettük a csomagjainkat a megőrzőben (este 8-ig tároltunk ott három csomagot, 24 eurót fizettünk összesen), és nyakunkba vettük a várost.

Pályaudvar - Corso Umberto - Via Duomo - Duomo San Gennaro - Via dei Tribunali - Piazza Garibaldi (pályaudvar)

Először a Corso Umbertóról nyíló Via Cesare Sersalét kerestük, első nápolyi pizzánkat ott akartuk megenni. Egy bácsit megkérdeztünk: "Da Michele?" Rögtön mutatta is, merre van; még biztosabbak voltunk, hogy jó lesz a pizza, ha már egy találomra megszólított idős ember is hallott róla... A Da Michelét aznap nem találtuk meg, három nap múlva leltünk csak rá - átalakítás miatt zárva :(

FYI: azóta minden bizonnyal újra megnyitott, aug. 22-ig tartott a felújítás a felirat tanúsága szerint.

A Corso Umbertóról a Via Duomón jobbra fordulva folytattuk utunkat, ahol rábukkantunk a San Gennaro dómra, Nápoly első, ám legmeghökkentőbb templomélménye maradt. (Ez pedig nagy szó, mert Nápolyban sokféle, igen karakteres templom van, megmaradnak az ember emlékezetében.)

San Gennaro (nem igazán adja vissza a kép a templom hatalmas méreteit)

A San Gennarótól a Via Duomón kicsit visszafelé sétálva a Via dei Tribunalira fordultunk (balra). Ez egy keskeny kis utca, itt is érvényes, ami minden hasonló utcácskára Nápolyban: meg-megáll az ember bámészkodni, bekukkant egy-egy kapualjba, és annyi meglepetés várja... Aztán továbbsétálva előtűnik egy terecske, oszloppal a közepén:

A Via dei Tribunali végén rátaláltunk a városi bíróság épületére:

Az épületet jobbról megkerülve Nápoly "sűrejébe" mentünk, majd visszaverekedtük magunkat a Piazza Garibaldi felé. Itt találtunk rá a Meleg szívvel... című bejegyzésben említett pizzériára (Fortuna), ahol először négyrét hajtott sonkás pizzát vettünk elvitelre 1,5 euróért. Mennyei volt.

A pályaudvartól az Újvárig

Visszatérve a pályaudvarra,megvettünk az artecardokat (ld. szintén Meleg szívvel... bejegyzésben), majd a Corso Garibaldin elindultunk a tengerpart irányába. Itt ezt találtuk:

A Corso Garibaldiról jobbra fordulva hosszan mentünk a kikötők mellett, a városkép végig ilyen volt:

Újvártól a Tojásvárig

A következőkben megnéztük

- az Újvárat, ahová bemenni két dolog miatt érdemes: (1) panoráma a tengerre (2) a mai Nápoly városi tanácsának tanácsterme;

FYI: Az Újvárhoz közeli partszakaszon lehet megvenni a kompjegyeket Caprira, viszont a pénztár csak kompindulás előtt fél-egy órával nyit.

- a Galleria Umbertót, amit a pesti Párizsi udvarhoz tudnám hasonlítani: az épület önmaga a látnivaló (az alsó szinten üzletek, bankok működnek);

- a királyi palotát (Palazzo Reale), amely hatalmas, vörös-szürke (a vörös színt és a szürke köveket előszeretettel használták a városban) épületével lenyűgöz, egészen addig, amíg az ember nem látta Casertát, a Bourbonok "vidéki" kastélyát, ahova a nápolyi palotájukat hátrahagyva költöztek;

- a vele szemben lévő templomot, ami kívülről sokat ígér, ám belül nincs semmi különös).

Ínycsiklandó sorbettót ettünk az útikönyvek által is ajánlott Gambrinus cukrászdában, amit a Galleria Umbertótól a Piazza Plebiscito - amelynek egyik oldalán a fent említett templom, másik oldalán pedig a királyi palota áll - felé indulva találhatunk meg.

Mindezek után - a Piazza Plebiscitót magunk mögött hagyva - elindultunk a tengerparti sétányon, isteni sárgadinnye fagyit nyalogatva (ezt útközben vettük, a tér sarkán álló fagyistól).

A híresztelésekkel ellentétben tisztának találtuk itt a tengert, fürdésre alkalmas, rengeteg helybéli él is a lehetőséggel:

A sétány ezen szakasza tetszett a legjobban (a Tojásváron túli rész is szép: jóval tágasabb, viszont sajnos a forgalom is sokkal nagyobb):

Tojásvártól vissza a pályaudvarra (Villa Comunale, Piazza Amadeo)

A napi kedvencünk a Tojásvár (Castel dell'Ovo) volt, oda mindenképpen be kell menni (úgy emlékszem, nincs is belépő):

A Tojásvár után a korzón folytattuk utunkat a Villa Comunaléig. Ez egy park, ami otthont ad az antikvárium épületének. Ücsörögtünk kicsit a pálmafák alatt, majd a Piazza Amadeo felé vettük az irányt, a Via San Pasqualén keresztül, ahol bal oldalt nagyon jó fagyizó van - talán Nápoly legjobbja.

A Piazza Amadeo (lent) pedig egy roppant helyes kis tér, innen mentünk metróval vissza a Garibaldira.

A Garibaldin, a Pizzeria Fortunában elfogyasztottuk első nápolyi vacsoránkat. A menü pizza volt - csakúgy, mint a további öt estén :), a legfinomabb* campaniai tartózkodásunk alatt.

* Az elfogyasztott pizzák számának növekedésével felmerült bennünk a kétely, hogy a Fortunában evett pizza a rangsorban azért van előkelő helyen, mert itt ért minket az "első-élmény". Az utolsó nápolyi napunkon, a római vonat indulása előtt elmentünk bizonyságot szerezni: tucatnál is több pizzán túl, még mindig a legjobbnak találtuk azt az első, emlékezetes Margheritát...

Este nyolc óra körül indultunk a Circumvesuvianával Pompeibe, hogy elfoglaljuk szállásunkat (=felverjük a kis lakunkat:).